TOVÁBBI VERSEIM
2016-ig:
MARADÉK PROGRAM
Az idő múl az idő múl
az ember lassan nem dumál
az idő múl ő idomul
kit érdekel mit érdemel
a lelkemet nem adom el
másom meg nincs adumul.
AURA
Próbáltam mást szeretni nem ment
mert a nők lelke nem ment a ráérzéstől
hogy engem zárt aura vesz körül
melynek szubsztanciája tőled való
talán argentum talán aurum
kicsorbul rajta az argumentum
na ja van akit burokban indít a fátum
én pedig ha a dátum megérkezik
abban távozom.
SZÁMMISZTIKA
Bodrogi István
orvostanár kolléga úrnak
37
volt anno, amikor lettem,
most pedig 63 év megettem,
(a kenyerem javát megettem)
közben Rák úr rám huhogott egy éve:
juthat nekem még approximatíve
30 hét
Toronyházra gondoltam…
Ámde kiderült,
69 évem,
70 is lehet talán – megáll az eszem! –
és még több sem kizárt. Mert hormont eszem.
Jó ég megsegíts!
Éljen a teraPistám! Meg a patika.
Főként, ha megadatik a
69 – (ez a szám olykor fektetve is).
MONDÓKÁIM
Ez, íme, rímelik:
hátamon a zsákom
zsákomban a mákom
mákomban a rákom
kirágta a zsákom
kifolyott a mákom
aki szánja károm
szedje fel a mákom
így pedig limerick:
a zsákomban dió van, nem mák
a diómat rágcsálja a rák
azt kezdte el enni
nem folyik ki semmi
üres diót zsugorgat a zsák
utóirat:
aki szánja károm
vigye el a rákom!
KISCSIBÉM
Látod, látod kiscsibém,
Vénusz-dombon szép pihém,
mennék most is délcegen egyre,
de csak kínnal vánszorgok a hegyre
biz’ én.
AGYAM PROCESSZORA
Szemem monitorán idomok ikonjai
domború lúdbőrös duzzadó
ujjbegyem billentyűkön zsibong
polip-kezem nyirkos hajlatokat szkennel
szaglóhámom parfőmös párákat tárol
fülemben a memória extázist sikkant
csak a jelszó kellene
hogy induljon a szoftver
csak a jelszó…
ÜZENET T.I.-NAK
a 063030066 mobil számra
SMS-t
küld Önnek
és nem rest
hívni Önt
t.i.
aki szívét
ím kiön-
ti:
nemcsak
Rómában
költ Lírát
de itthon is:
Villon
négysorost
ír át.
Ha vette,
hívjon!
VÁLTOZATOK
VILLON NÉGYSOROSÁRA
(Fordítások)
I.
A nemzetem francia, Páris nevel
és rettentő cefetül érzem ma magam.
Nyakam kötél húzza egy kőrisre fel,
lefelé meg ólomsúlyú valagam.
II.
Párizs peremén szült Pontoise
francia vagyok, és most kitör a frász
nyakamnak üzeni egy póráz,
az ülep súlyát, amit vígan lóbáz.
DALSZÖVEG CSEH TAMÁS DALLAMÁRA: https://www.youtube.com/watch?v=CReimGekZtY
(ZENÉSZEKNEK ELŐADÁSRA FELAJÁNLOM.)
KÁRPÓTLÁS
(vasárnap délelőtt
a verőfényes szobában)
hétköznapi létünk
ünnepnapi bére
sziporkás sugár hull
sziromra bibére
(2008)
ÚJABB VERSEK (2016)
D-dúr violin
Voltál-e már úgy, hogy fektedben,
hanyatt
Beethovent hallgattál, szemedbe könny
szaladt,
feltűntek-e képernyődön szelíden a
voltak,
üzentél-e szüleidnek, akik régen
holtak,
bíztattad-e magad: gondold, ami
szép volt,
míg hallgatod a violint, a D-dúrt, vagy
C-mollt,
dobáltad-e eksztázisban, ritmusra a
fejed,
aztán a dajkáló andalítás
helyett
végül ocsúdni is
tudni,
zúdult-e füledbe zenekari
tutti…
LÁNYÖZÖN
Csak ámulok,
micsoda
formás, friss lányözön,
múlt idők emléke mind oda,
mikor még
lehetett hozzájuk közöm.
VÍZIÓ
Mintha együtt aludtunk volna
jön-megy a fókuszomban
ismerős
nagyon is
ruhadarabok szerte
nem baj maradhatna
maradnék
ki ez az öregasszony
a másik szobából
mint aki törpévé
zsugorodott
gyűrött ballonkabát övvel
ja az anyja
lépek felé
felemelhetném könnyedén
(barátságos gesztus)
bokor aljába
tűz a nap a résen
vörös tyúk pislog
vakító fénysugárban
nyakát tekeri
eltűrné ha óvatosan
a hátára teszem a tenyerem
és tényleg
milyen hamar megnyugszik
azt mondják
mozdulatlan marad sokáig
ha krétával
vonalat húzunk a csőre elé
hosszában.
HALADÉK
Csupasz csontváz, nincs lomb az ágon,
ami csillan rajta, az csak jég ott;
ugyan lesz-e még jázminos világom,
kapok-e élhető haladékot.
Jó volna tüdőzni élvezettel,
táguló mellkassal a tavaszt,
feledni ítéletet felettem;
a tél nem kegyelmez, csak halaszt.
REVERENCIA ÉS ADMIRA
Bóklásztam az interneten
s túl a messzi Óperencián
híres poétára leltem
legyen övé reverenciám:
több, mint húsz vers minden héten!
tíz év alatt tízezret kitett
magyar költő hová légyen
hogy tartsa bennünk a hitet;
heti kettő jó ha esik
Attilánkra vagy Adyra
az a kettő elég nekik
úgyis övék minden admira.
FEJFORGATÁS
Van egy mellékutca,
bepillantok mindig,
szórakozottan szinte,
ha jön velem valaki éppen.
Most is!
Pedig úgysem…
És ha egyszer mégis?
Már akkor sem.
Fránya fejforgatás.
NE ADD FEL
Részt akarsz az újból
újból az újból és újból.
Van, aki ezért megint
és megint megint, megint.
De te mégis újra vágysz
újra és újra újra.
MIÉRT VAGY OLYAN FÖLÉNYES?
Ugyan miért vagy
olyan fölényes?
A nyakat pont középen
a hóhér sem mindig találja.
Van úgy, hogy kissé fölé nyes,
van úgy, hogy alája.
ÖRÖK ELLENZÉKI
Örök ellenzéki, az ám,
nem téríti világi szó,
sem mise.
Olcsó karakánság, komám,
hogy neked sohasem jó
semmi se.
NEM ÁTALL
Kezet ad a szövetségre
majd megfordul háttal
az ellenség táborába
átállni nem átall.
KAKUKKSZÓ
Számoltad-e, kisfiam?
Négyszer felelt a kakukk -
mosolygott vén nagyanyám,
hallga, hallga!
Mosolyognál, ha most látnál;
csak nem számolod, kisfiam?
Restellkedve néznék félre,
ó. én balga.
LASSÍTOTT FILM
Összefutottunk. Előtte hónapok, utána hónapok.
Igazi összefutás, mint nyál a szájban, szkennelő pillantás,
felemás mosolyok, közhelyek, helyközök.
Már léptem hátra egyet, rugalmas elszakadás,
és akkor lassított üzemmódba váltott a film,
sőt, most úgy emlékszem, akadozva meg is állt.
CSÓKOLLAKot olvastam a szádról, vagy talán hallottam is.
Sísáncon süllyedt a szó, pajzson koppant és földre hullt.
Mozdultak a járókelők levegőbe dermedt végtagjai,
láttam a szót az aszfalton, aztán a szád
furcsán görbült ívét, ahonnan a CSÓKOLLAK kijött -
és nem léptem vissza a hozzád.
Most nem léptem vissza.
nem bújtam ki, mint már annyiszor, a pajzs mögül,
amivel védtem magam a méltatlan szurkád ellen,
nem vedlettem le a piszkádtól kérgesedett bőrt
a mérgezett nyilacskák beletört hegyével,
a karom nem tártam ki, mint Rió szobra a dombon.
És már azt is tudom, azért nem estem kísértésbe,
mert bár gyógyír az idő minden sebre, az enyémet
nyitva kezeli, hisz a kifakadásom azóta sem próbáltad
cáfolni: viszolyogsz az érintésem gondolatától is.
(2016)
AKI…
Dékány Dávid első verseskötetéhez.
Aki törli a felkiáltójelet mondata végéről,
nehogy felriassza vele kedvesét,
akinek az ujjlenyomata labirintusába
tévedők özvegyeket hagynak hátra,
akinek a testnedve
a moziszék ülésén marad,
aki lúgos kémhatású szavakat
vegyít a vitába,
aki apja halála után
magánál hordja a tőle kapott zsebkést,
aki mobilján keresztül felismeri
a banánzöld talpú cipő nyikorgását,
aki sokáig a körme alatt őriz
a kedveséből valamennyit
és a bensőjében lerakódott szavait,
a soha le nem bomló hulladékot,
meg a verseibe meghalni vonult
néhány becenevét,
aki bukóra nyitja az ablakot,
hogy a furcsa érzése kitaláljon,
aki mellett biztonsági öv nélkül
ülnek az ígéretek,
aki mint infúzióra,
úgy van emlékekre kötve,
akit volt kedvese kontaktlencséje
figyel a fürdőszoba polcán,
akinenek beteg kisöccse hintáját
elég már egy kézzel löknie,
akinek verse
a szóközöknél beázik,
az őrizze meg érvényes menetjegyét
annak a bizonyos görög hegynek a csúcsára!
GESZTENYE
Gurult a gesztenye spiccel rugdostam
tartottad az én táskámat is
hatvahárom leszünk 2000-ben
tudtad? laza masni sikeredett a pertlin
tényleg? majdnem ötven van addig
na jó most már vidd a táskád magad
holnap felelés matekból.
És lettünk hatvanhárom
és tizenhat éve annak is már
és te régen csak csillagokat számolsz
én meg jobb híján azon filózok
mit kéne ilyenkor tenni.
ISA PUR…
A fejfámra nem kell szöveg
idegen minek böngéssze
aki ismert ha van a kedve
egy darabig tartson észbe’
hús-vér testem és az elmém
szerethették kicsik nagyok
de aki nem már elkésett
isa pur es homu vagyok.